Gyógyító írások, avagy hogyan segíthet az irodalomterápia

Gyógyító írások, avagy hogyan segíthet az irodalomterápia

Az ember az élete során biztosan átél olyan traumát, amelynek a feldolgozása hosszú és sokszor igen fájdalmas folyamat. Egy-egy ilyen trauma évekre, évtizedekre is rányomhatja bélyegét a mindennapjainkra, meghatározhatja sorsunk alakulását. A kezelésre sokféle módszer létezik, mellyel a gyógyulás útjára léphetünk. Van, aki külső segítséggel, van, aki belső elcsendesedéssel, és olyan is, aki az ismeretei átadásával, mások segítésével dolgozza fel a megélt traumát. De akár egy könyv is segítségünkre lehet ebben.

Beszélgetés Bucsi Mariann írónővel, az Ébredés regény szerzőjével és Rudolf Panka irodalomterapeutával.

Bucsi Mariann: Azt mindig is tudtam, hogy az írás egyfajta terápia, és ennek jótékony hatásait tapasztalom is a saját életemben. A legtöbb történet, amit papírra vetek, még ha nem is a saját megéléseimről szól, akkor is valamiféle érzelmi megkönnyebbülést, feloldást hoz. Amelyek pedig a saját életem feldolgozásai, azok kifejezetten terápiakánt hatnak rám. Az Ébredés című regényem egy hosszú terápiás folyamat lezárása is volt számomra. Amikor a regény a boltok polcaira került és elérhetővé vált a nagyközönség számára is, akkor szembesültem vele igazán, hogy nemcsak az írás, hanem annak a befogadása, azaz az olvasás is lehet egyfajta terápia.

(Bucsi Mariann)

De vajon milyen hatások/felismerések érnek bennünket olvasás közben? Mi is ez az irodalomterápia?

Rudolf Panka: Az irodalomterápiában nem esztétikai vagy stilisztikai szemszögből nézünk egy alkotásra, hanem személyes fókusszal: mit ad nekem ez az írás, milyen érzéseket vált ki belőlem, hogyan tudok hozzá kapcsolódni, mit tesz hozzá az önismereti fejlődésemhez. Rengeteg felismerés érhet minket olvasás közben: ráismerhetünk a saját vagy mások viselkedésére egyes szereplő kapcsán, veszteségeinkre is felhívhatja a figyelmünket az adott mű, vagy akár tudatosíthat minket egy-egy célunk, álmunk kapcsán. Olyan tükröt tarthat elénk az irodalom, amilyenbe nélküle nem tudnánk belenézni.

Mariann, neked, hogy került a látóteredbe az irodalomterápia?

B.M: Az Ébredés megjelenésekor és azóta is számtalan megkeresést kapok levélben. Nehéz pontosan behatárolni hány ember sorsának lettem részese, s követem azt mind a mai napig is. Hadd osszak meg pár sort egy olyan embertől, akinek a regény nagyon sokat segített:

Nagyon hálás vagyok az Ébredés könyvért. Segített megérteni, hogy min mentem keresztül, hogy miért éreztem azt, hogy megbolondulok, hogy mi történt velem és még azt is, hogy akkor miért éreztem azt, amit. Amikor a könyv a kezembe került, akkor már harmadszor hagytam el a bántalmazómat, és megértettem, hogy miért akarom újra visszacsinálni. Ez a regény adott nekem erőt és megértést ahhoz, hogy ezt ne tegyem meg, hogy tartsak ki az elhatározásom mellett, és esélyem lesz egy nyugodtabb, boldogabb életre… Mert én is megérdemlem. És sikerült!”

Ez csak egyetlen példa a sok közül.

Nemcsak olyan emberek keresnek meg, akik a bántalmazás elszenvedői, hanem olyanok is, akik külső szemlélői egy ilyen természetű kapcsolatnak. „Megértettem, hogy a lányom nem azért marad az őt bántalmazó férje mellett, mert nem akar kilépni belőle, hanem, mert nem tud, és azt is, hogy én mi módon tudok neki segíteni.”

Sok különféle írásom van és nem csak a bántalmazás az egyetlen, amivel kapcsolatban megkeresnek. Bizonyos történeteim olyan élethelyzetekben találják meg az olvasókat, amelyeken a leírtak segíteni tudnak. A biztató és hálás üzenetek után már biztosan tudtam, hogy annak eredménye, ami feloldozás és terápia az írói oldalon, ugyanezeket jelentheti az olvasó számára is.

Aki ismer, tudja, hogy azt vallom, az igazán nehéz élethelyzetekből kijönni segítség nélkül bizony nem megy, szükség van egy támogató külső szemre. A saját tapasztalásaimat az írás-olvasás jótékony hatásáról, valamint a terápiába vetett hitemet és bizalmamat megerősítette, amikor találkoztam Rudolf Panka irodalomterapeutával.

Hogyan tud segíteni egy irodalomterapeuta? Hogy zajlik egy ilyen foglalkozás?

R.P. : Az irodalomterapeuta végigvezet az adott alkotással való önismereti munkán. Nem ad tanácsot, és nem ad olvasatot a műről, arra kíváncsi, hogy te hogyan viszonyulsz a műhöz, belőled mit vált ki. Nincsenek előfeltételezései annak kapcsán, mit kell gondolnod vagy érezned az alkotást olvasva. Egy-egy foglalkozás alatt ráhangolódunk a fókuszban lévő műre, majd, ha rövidebb lélegzetű alkotásról van szó, közösen el is olvassuk (hosszabb művekkel, előzetes olvasás után dolgozunk). Ezután jön a reflexiós szakasz: az irodalomterapeuta vezetésével kibomlik az az önismereti téma, kérdés, amit az adott alkotás fókuszba hozott a résztvevőkben. Sok beszélgetés, strukturált gyakorlatok, és kreatív írás is segíti a folyamatot.

Milyen élethelyzetekben lévő emberek keresnek fel irodalomterapeutát?

R.P.: Hozzám általában olyanok érkeznek, akik tisztában vannak az önismeret fontosságával, és szeretnék saját önismeretüket egy szakmailag jól felépített folyamatban erősíteni. Van, aki mentálhigiénés céllal érkezik, azaz nincs különösebb krízis az életében, de szeretne foglalkozni a lelkével, lelki folyamataival, rálátni saját működési módjaira.

Mások konkrét kérdésekkel érkeznek, melyek között megtalálható mindenféle élethelyzet, amivel jó eséllyel mindannyian szembesülünk életünk egy-egy pontján: a munkához való viszony, a gyerekvállalás kérdései, életközépi válság, párkapcsolati dilemmák, stb.…

Mariann, Neked vannak további terveid az irodalomterápia kapcsán?

B.M.: Egyfelől továbbra is sok olyan írás fog napvilágot látni tőlem, amelyek segíthetnek az érzelmeink felismerésében, eszközöket és megoldási lehetőségeket kínálhatnak egy-egy adott élethelyzet megváltoztatására. És ez bár még szigorúan titkos, annyit talán elárulhatok, hogy a következő nagyregényben hangsúlyosan szerepet kap az irodalomterápia is.

Ha már erről van szó, Panka, neked, mint irodalomterapeutának milyen pluszt jelent egy íróval való együttműködés, közös munka?

R. P.: Számomra mindig nagyon izgalmas, amikor lehetőségem van rálátni, egy alkotó ember hogyan is viszonyul a saját alkotásához. Mivel magam is vezetek olyan kurzusokat, ahol a résztvevők által írt alkotásokkal dolgozunk, pontosan tudom, mekkora önismereti hozadéka van nemcsak az olvasásnak, hanem az írásnak is. Minden olyan írót bátornak találok, aki rá mer nézni arra, hogy a saját írása mit is üzen önmaga számára, és nagyon szívesen kísérek végig ilyen folyamatokat, mert hiszek benne, hogy rengeteget lehet ebből tanulni.

A Thassoson élő írónő titokzatos élete

A Thassoson élő írónő titokzatos élete

A különleges írói stílussal rendelkező, kissé titokzatos Bucsi Mariann írónőt egy rendhagyó interjú keretén belül kérdezte több ismert és elismert ember, így közelebbről is megismerhetjük hazánk egyik feltörekvő szerzőjének életét.

A tavaly debütált, nagysikerű Ébredés regény írója a görög Thassos szigetén él, és alkot. A közelmúltban jelent meg Érintés címmel második kötete, amely azonnal belopta magát az olvasók szívébe.

(Bucsi Mariann)

Gurubi Ágnes, a nemzetközi sikereket elért Szív utca szerzője:

Ha jól tudom, nem írónak készültél. Mi volt az az esemény, fordulat, ami végül az írói pályára „kényszerített”?

Egy idősek otthonában kezdtem a pályafutásomat, majd nagyon hosszú ideig a versenyszférában dolgoztam. Már régóta írok, de sokáig csak magamnak jegyeztem le a szerzeményeimet. Egyre több ember sorsa érintett meg, akiknek a történeteit kezdtem elraktározni. Alig egy hónappal azután, hogy a szigetre költöztünk, mintha megnyitottak volna bennem egy csapot. A rengeteg történet, ami az évek alatt elraktározódott bennem, szinte „követelte”, hogy írjam le. Egy év leforgása alatt több, mint száz novellát írtam meg, közben pedig megérett bennem Ninett története, és elkészült az első regényem, az Ébredés, majd nem sokkal később az Érintés című novelláskötet. Az íróvá válás folyamatának az elején járok, mert még mindig elképesztő mennyiségű történet van bennem, jelenleg is két regényen és több tucat novellán dolgozom.

Zoltán Erika, énekesnő: Miért Thassos?

Lassan három éve, hogy eldöntöttük, hogy az embert próbáló menedzserpörgés után megpróbálunk regenerálódni, megállunk egy kicsit. Egyetlen feltételt szabtunk magunknak, hogy tengerparton éljünk. A Google-keresőbe beírtam, hogy „tengerparti ház eladó egész Európa”, és megtetszett egy ház Thassoson. Bevallom, előtte nem is hallottunk erről a helyről. Ez december 21-én történt, 25-én pedig autóba ültünk és eljöttünk megnézni. Már amikor a kompon álltunk, és néztem a szigetet, éreztem, hogy megtaláltuk a tökéletes helyet. Fél év alatt elrendeztük a dolgainkat, és ideköltöztünk.

Talán irigykedve gondolunk arra, aki a mindennapjait egy csodálatos szigeten tölti, amit megértek, mert nekem ez a sziget amellett, hogy alkotói paradicsom, egyfajta szerelem is. Különleges világ ez, hiszen nyáron vannak turisták, nagy a zsizsegés, de a szezonon kívül összesen hat ember él itt. A szigeten nincsenek bulizós helyek, bevásárlóközpontok, mozi vagy színház. Itt tenger van, fák, hegyek, delfinek, madarak és megnyugtató, puha csend. Itt együtt él az ember a természettel. Az itt lakók befogadóak és segítőkészek, ami fontos is, hiszen itt tényleg egymásra vagyunk utalva.

Palotás Petra, 16 kötetes szerző:

Milyen számodra az ideális közeg az íráshoz? Gondolok itt a helyszínre, a napszakra, kellékekre vagy akár a hangulatra.

Nagyon introvertált vagyok. Önmagában már a sziget ideális alkotóközeg, különösen a szezonon kívüli időszakban. A történeteim előbb bennem keletkeznek, és jó darabig velük vagyok, mielőtt leírom őket. Amikor azonban hozzáfogok az íráshoz, egyvégtében képes vagyok akár több, mint huszonnégy órán át is dolgozni. Csak és kizárólag tökéletes

nyugalomban tudok alkotni, ilyenformán nem egy napszakhoz ragaszkodom, csak a zavartalansághoz. Az írás nekem maga a flow, így a hangulatom mindig adott hozzá.

Lontai Léna, az elsöprő erejű Könnyező liliomok című könyv szerzője:

Honnan jönnek a történeteid? Hiteles minden, amit egyes szám első személyben írsz meg.

Különös folyamat nálam az írás. „Megjelenik” a szereplő és „elmeséli” nekem a történetét. Ez nem egyszerűen egy filmszerű élmény, hanem olyan, mintha velem történne meg. Érzékelem a környezetet, az illatokat, a hangokat, a szereplőm gondolatait és érzéseit. Aztán nincs más dolgom, mint leírni.

Talán azért van ez így, mert hosszú idő óta érlelődnek bennem ezek a történetek. Az elszenvedett gyerekkori – majd később az ebből fakadó felnőttkori – súlyos traumák az empátia irányába tereltek. Talán túlságosan is empatikus vagyok, ami régebben nehézségeket okozott, de mára megtanultam, hogy a megfelelő mederbe terelve ez egy égi ajándék.

Pelesz Alexandra, 4 kötetes szerző:

Az írásaidnak milyen arányban van valóságalapja – akár a saját életedből, akár a környezetedéből? Az igaz történeten alapuló novellából van több vagy a fikcióból?

A legtöbb írásom alapja valós történet. Természetesen úgy írom meg ezeket, hogy a személy kilétére ne derüljön fény. Sokszor több ember megélése hoz létre egy karaktert. Miután ezek a történetek megérnek bennem, addig dolgozom velük, amíg úgy tudom közölni, hogy sok hasonló helyzetben lévő ember is kaphasson általa. A kérdésed egyébként elgondolkodtatott, hogy van-e olyan írásom, amelynél nem a valóságból merítettem ihletet, és azt hiszem, nincsen. Van, hogy egy mondat vagy két ember közti mozzanat indítja el bennem a sztorit, és van, amikor egy egész emberöltőnyi élet.

Takács Nóra, műsorvezető, a Hogyan legyek jó nő oldal alapítója:

Mivel töltődsz fel, amikor elkészül egy-egy könyved?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy miközben írok, töltődöm is. Többféle kikapcsolódás van, ami sokat tud adni nekem, és szükséges is ezek váltakozása. Ami igazán feltölt az a természet, akár csendes szemlélőként, akár valamilyen aktivitás formájában. Mindennap minimum 12 kilométert gyalogolok, és a tánc, valamint az olvasás is része a mindennapjaimnak. Igazi könyvmoly vagyok. De ki tud kapcsolni a főzés, a sütés, a takarítás, és fontos része az életemnek a meditáció is, ami szintén sokat ad nekem.

Borsa Brown, 23 kötetes szerző:

Ha csak egyetlen dolgot változtathatnál meg a világban, mi lenne az?

Hogy a szeretet legyen az alapállapot, hogy az emberek a szeretet erejével, az ártani nem akarás szándékával és empátiával élhessenek. Azt szoktam mondani, hogyha minden egyes ember minden tette előtt feltenné magának azt az egy kérdést: „Ezzel a cselekedetemmel egyetlen érző lénynek sem ártok?”, és csak abban az esetben cselekedne, ha a válasz „nem”, akkor a világ sokkal jobb hely lenne. Nem elfeledve, hogy mi magunk is érző lények vagyunk.

Mimi Taylor, írónő, a NewLine kiadó alapítója:

Két különböző típusú köteted jelent meg, az egyik egy regény, a másik novellás kötet, de mindkettőben nagy hangsúlyt fektetsz az érzelmekre, emberi kapcsolatokra. Mi a célod a történeteiddel?

Minden megérint, ami emberekkel, élethelyzetekkel kapcsolatos. Azt hiszem, sokkal több közös van bennünk, mint különbözőség, és mennyivel jobb lenne, ha erre összpontosítanánk.

Mindannyian törekszünk a boldogságra, az egészségre, arra, hogy jól megoldjuk az élet kihívásait, mert fontos szeretni és szeretve lenni. Nyilván különféle utakon igyekszünk ezt megvalósítani. Vannak, akik például csak veszekedéssel, egymást bántva tudnak kapcsolódni másokhoz, de én szeretnék mutatni más lehetőségeket is. Az írásaim által széles érzelmi skálát járok be, és remélem, hogy ez másoknak segít az érzések megismerésében, kezelésében. Sokszor gondolom úgy, hogy kicsit olyanok vagyunk ebben a rohanó világban, mint akiknek újra kellene tanulniuk érezni.

Az írásaimon keresztül, legyen az novella vagy regény, üzenetet szeretnék közvetíteni, felhívni a figyelmet olyan fontos kérdésekre, mint például a családon belüli erőszak és ennek következményei, megoldást mutatni, reményt adni, más írásaimmal pedig szép perceket és valós érzéseket kívánok nyújtani az olvasóim számára. Az érzést, hogy újra kezükbe akarják venni a könyvet, hogy egy-egy gondolatot bejelöljenek, újra és újra olvassák, és töltődjenek a szavak által, hogy érezzék, kaptak valamit, ami fontos számukra.