Túlmutat az állatvédelem határain: a kóbor állatok válsága Magyarországon
A kóbor állatok helyzete ma már nem csupán állatvédelmi kérdés – társadalmi, közbiztonsági és gazdasági problémává nőtte ki magát. Több millió kóbor állat kóborol az utcákon, miközben a menhelyek kapacitása a töredékük befogadására sem elegendő. Az ivartalanítás, mint megelőző eszköz, mégis alig kap figyelmet.
Túlterhelt menhelyek, reménytelen küzdelem
A statisztikák riasztóak: több mint 500 ezer kóbor kutya, és 3 millió kóbor macska él jelenleg Magyarországon. Az állatvédő szervezetek teltházzal működnek, miközben mindössze a kóbor kutyák 4%-át, a kóbor macskák 1%-át sem tudják befogadni. A menhelyeknek nem feladatuk a lakosság problémás állatait kezelni, mégis elvárásként nehezedik rájuk, hogy megoldják az utcára tett, szaporított, megunt vagy felelőtlenül elajándékozott állatok sorsát.
A társadalmi nyomás hatalmas, miközben az állatvédők saját forrásokból, sokszor emberfeletti munkával próbálják enyhíteni a helyzetet. Az állami szerepvállalás gyenge, a felelősség szinte kizárólag a civileken nyugszik.
A körforgás, ami nem áll meg
A probléma egyik fő oka az ellenőrizetlen szaporulat. Egy nőstény kutya vagy macska évente többször is ellik, akár 5-8 kölyköt alkalmanként. Ilyen szaporasággal öt év alatt akár 12 ezer utód is születhet egyetlen állattól származó vonalon. Ráadásul a gazdával rendelkező, de kijáró vagy nem ivartalanított állatok is jelentős szerepet játszanak a kóborállomány újratermelődésében.
Mindez oda vezet, hogy a probléma folyamatosan újratermelődik. Az ebrendészeti telepek bővítése legfeljebb tüneti kezelés, tartós megoldást nem hoz. Ráadásul az állatok tömeges begyűjtése vagy kiirtása sem erkölcsileg, sem szakmailag nem elfogadható 2025-ben.
Egyetlen megoldás: a megelőzés
A “A mi felelősségünk” kezdeményezés célja éppen erre hívja fel a figyelmet: a megelőzés az egyetlen valódi megoldás. Ahogy Pompár Ágnes, az Ébredő Bolygó Alapítvány elnöke is fogalmazott:
„A kóbor állatok tömeges eltávolítása – vagy likvidálása – eddig egyetlen országban sem vezetett tartós eredményre. A hosszú távú megoldás alapját a prevenció kell, hogy képezze.”
A nemzetközi példák szerint az ivartalanítás és visszahelyezés a leghatékonyabb módszer a kóbor állatok számának csökkentésére. Ha ezt Magyarországon is következetesen alkalmaznánk, néhány éven belül látványos javulást lehetne elérni. Nemcsak az utcákon csökkenne az állatok száma, hanem a menhelyek terhei is csökkennének, az állatorvosi kapacitások pedig felszabadulnának.
Közös felelősség
Az állatvédelem nem magánügy. Az önkormányzatok, az állatorvosok és a lakosság közös szerepvállalására van szükség. Erről beszélt Wieden Krisztina, a Hangya Közösség Alapítvány elnöke is:
„Ha nyitottak vagyunk a változásra, több millió gazdátlan állat szenvedését akadályozhatjuk meg.”
A kóbor állatok kérdésköre ma már nem halogatható tovább. A jelenlegi rendszer nem képes kezelni a válságot, a valódi változáshoz szemléletváltás, és cselekvés kell közösen.
(Forrás: Nemzeti Közleménytár / MTI)