Amikor nálunk a farsangi időszak a tél lassú búcsúztatását jelzi, akkor Kínában és számos más országban éppen egy monumentális népvándorlás kezdődik: több mint 1,4 milliárd ember indul útnak, hogy együtt ünnepelje az év legfontosabb napjait, a kínai újévet, más néven Tavaszi Fesztivált.
A Tavaszi Fesztivál – elnevezése ellenére – a tél végén, a hideg napokban köszönti a tavaszt. A holdnaptárhoz igazodva minden évben más időpontra esik, jellemzően január 21. és február 20. közé. Az ünnep eredete messzire nyúlik vissza: az ősi időkben az emberek ilyenkor imádkoztak isteneikhez és őseikhez jó termésért, bőséges ételért, sőt, egy mitikus szörnytől (Nian) is igyekeztek megvédeni otthonaikat. Innen ered a mai tűzijátékok és a piros szín kiemelt szerepe – a hangos durrogás és az élénkpiros lampionok a szerencsét hivatottak bevonzani, miközben elijesztik a rosszat.
Ami talán a leglátványosabb, az a „chunyun”, azaz a tavaszi utazás.
A fesztivál idején akár hárommilliárd (!) utazást is lebonyolítanak Kínán belül, ugyanis mindenki igyekszik visszatérni a szülői házhoz a családi vacsorára. A hosszú vonatozások, a buszok tetején is utasokat szállító járatok és a zsúfolt vasútállomások mind azt bizonyítják, hogy a családi kötelékek továbbra is hatalmas erőt képviselnek. Sokszor a rég nem látott rokonok is több ezer kilométert tesznek meg, csak hogy egy asztalnál ülhessenek, együtt gombócot főzzenek és felidézzék a múlt szép pillanatait.
A fesztiválhoz számos meghökkentő szokás kapcsolódik. Az újév első napjaiban például tilos fürödni, hajat mosni, körmöt vágni vagy takarítani, nehogy „kimosódjon” az éppen megérkező szerencse. Ez elsőre talán szokatlan, ám jól rávilágít arra, mennyire fontos a babonák és szertartások tisztelete. A Tavaszi Fesztivál egyúttal a kulináris különlegességekről is szól: északon gombóc (jiaozi) kerül az asztalra, délen pedig édes rizsgolyók (tangyuan) és tavaszi tekercsek hirdetik az összetartozást. A szójátékok és az apró utalások is szerves részei az ünnepi menünek – sok étel neve ugyanis hasonlóan hangzik bizonyos szerencsét hozó szavakhoz, így fogyasztásuk egyben jókívánságot is jelent.
Az ünnepi hangulat, a piros díszítés és a gigászi tűzijáték immár messze túlmutat Kína határain. Olyan világvárosokban is egyre nagyobb figyelmet kap, mint New York, London, Szingapúr vagy éppen Budapest, ahol a kínai közösségek éppoly lelkesedéssel fogadnak mindenkit a sárkány- és oroszlántáncokkal tarkított forgatagban. Hazánkban, Budapesten évről évre szerveznek kisebb ünnepségeket a kínai holdújév tiszteletére, így bár nem olyan nagyszabású, mint a távol-keleti metropoliszokban, mégis betekintést enged a Tavaszi Fesztivál varázslatos világába.
A kínai újév azonban számos fiatalt komoly kihívások elé állít: a családi összejöveteleken felmerülő párkeresési kérdések és az esküvői tervekről való faggatózások miatt sokan bérbarátot vagy bérbarátnőt fogadnak, csak hogy elkerüljék a kínos beszélgetéseket. Ez élesen mutatja, hogy a modern kor és a hagyományok izgalmasan keverednek: miközben több százmillióan visszavágynak a gyökereikhez, a digitális technológia, az online ajándékozás és a „próba-partnerek” gondolata is egyre nagyobb teret nyer.
A kínai Tavaszi Fesztivál tehát a világtörténelem egy örömteli, színes és minden érzékszervet megmozgató ünnep. Aki egyszer részt vesz ebben az össznépi fesztiválban, aligha fogja elfelejteni a leálló országot, a barátságos vendéglátókat, a piros szín vibrálását és a gombócok mennyei ízét. Egy biztos: a kínai újév tökéletes példája annak, hogyan éljük meg a tradíciókat a modern világban, és milyen erő rejlik az összetartásban, akár több ezer kilométernyi távolság esetén is.
További információ: