Több száz éves titkok kerültek elő a veszprémi várnegyed mélyéről
Több mint hétszáz éves várfalrészletekre, egy 16. századi sáncrendszer nyomaira, muskéta- és ágyúgolyókra, valamint nyílhegyekre bukkantak a régészek a veszprémi várnegyed megújítása során.
Veszprém történelmi központja újabb meglepetést tartogatott a múlt iránt érdeklődőknek: a várnegyed felújítása során olyan középkori várfalakat és fegyvermaradványokat tártak fel a régészek, amelyek évszázadokon át elrejtve maradtak a szemek elől. A leletek között van egy akár a 12. századból származó falrészlet is, valamint több tucat muskéta- és ágyúgolyó, amely a város viharos történelméről árulkodik.
A feltárások a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének vezetésével zajlanak, a Veszprémi Főegyházmegye átfogó – mintegy 35 ezer négyzetméternyi területet érintő – műemléki beruházásához kapcsolódva. A projekt során 18 érsekségi épület újul meg, miközben a régészek szinte házról házra, pincéről pincére kutatják a múlt nyomait.
„A veszprémi vár középkori falrendszerét a 14. századtól kőfallal erősítették meg, de most olyan szakasz is előkerült, amely valószínűleg még ennél is korábbi, akár a 12–13. századból is származhat” – mondta el Dr. Hegyi Dóra ásatásvezető régész. A legidősebb falmaradványt a Tejfalusy Ház nyugati oldalának pinceszintjén tárták fel.
A szakember szerint a barokk korban ezeket a középkori falakat jellemzően lebontották vagy beépítették az új épületek szerkezetébe – többek között ezért is különleges, hogy itt épen maradt egy ilyen szakasz.
A feltárás során nemcsak falmaradványok, hanem több tucat fegyver is napvilágra került. Muskétagolyókat, ágyúgolyókat, sőt egy fél ólomöntőformát is találtak.
Ezek részben még felhasználatlan állapotban voltak, részben már deformálódva – azaz bizonyíthatóan harcban használták őket. A muskéta Magyarországon a 15. század közepétől jelent meg nagyobb számban, különösen Mátyás király híres fekete seregének idején. A 16–17. században a török elleni harcokban is fontos szerepet játszott.
A várfal megerősítésének több módját is felfedezték a kutatók. A 16. századi török ostromok miatt például fa-föld szerkezetű sáncokat emeltek a meglévő falak elé, amelyeket akár ágyúdombként is használhattak. Ezek nyomai a Kanonoki Ház udvarán és a Piarista Rendháznál kerültek elő, sőt egy 1572-ből származó metszet is ábrázolja ezeket az erődítéseket.
Különösen érdekes lelet a Körmendy Ház pincéjében talált ötszögletű bástya, amelyet a török hódoltság idején, a 17. században építettek. A bástya maradványai és az északnyugati falszakasz belső kontúrja a felújítás után látogathatóvá válik.
A veszprémi vár hosszú és viharos történelme tükröződik vissza ezekben a leletekben. A tatárjárás, a Csák Péter-féle dúlás, a török megszállások, az 1702-es császári pusztítás és a Rákóczi-szabadságharc mind mély nyomot hagytak az erődítmény szerkezetében – és most, évszázadok múltán ezek a nyomok újra előtűnnek.
A felfedezett tárgyak egy része már megtekinthető a Biró-Giczey Házban rendezett kiállításon, ahol a látogatók közelről is megcsodálhatják a várhegy alól előkerült kincseket: középkori nyílhegyeket, muskétagolyókat, ágyúgolyókat, és persze a több száz éves falmaradványokat is.