Hont -Orbán interjú: a kérdés nem alákérdezés, a válasz nem propaganda
A magyar gazdaság állapotáról, Matolcsy Györgyről, Tiborcz Istvánról, Mészáros Lőrincről, Magyar Péterről, a Tisza által a Fidesz számára jelentett kihívásról, a Donald Trumphoz fűződő viszonyáról, valamint a poloskázásról is beszélt Orbán Viktor Hont Andrásnak az ÖT YouTube-csatornáján adott interjúban.
Hont András és Orbán Viktor legutóbbi beszélgetése nemcsak egy politikai interjú volt, hanem egy ritka helyzet, amikor a megszokott médialogika felborult. Nem a szokásos, előre egyeztetett kérdések és biztonságos válaszok váltották egymást, hanem valódi feszültség, vitapontok és intellektuális összecsapás jellemezte a diskurzust.
Orbán ritkán ül be olyan beszélgetésbe, ahol nem ő irányítja a kereteket – ez most kivétel volt.
Hont András, aki egyszerre kívülálló és belső ember a magyar médiában, nem a megszokott módon tette fel a kérdéseit. Nem volt megilletődöttség, nem volt udvariassági kör, és nem volt hajlandó úgy tenni, mintha a miniszterelnök minden kijelentése magától értetődő lenne. Ez nem a közmédia „kérdezek, hogy válaszolhass” típusú műsora volt. Itt a kérdés maga is állásfoglalás volt.
Az interjú központi témái között szerepelt az orosz–ukrán háború, az Európai Unió jövője, Magyarország pozíciója a nemzetközi térben, valamint a belpolitikai helyzet. Orbán magabiztosan beszélt a saját narratívájáról: szerinte Magyarország békepárti, a Nyugat háborúpárti, és Brüsszel egyre inkább elszakad a valóságtól.
Ezek a mondatok ismerősek azoknak, akik figyelemmel kísérik a kormányzati kommunikációt, de Hont nem elégedett meg ezekkel. Rákérdezett a mögöttes szándékokra, a következetlenségekre, a retorikai elemek mögötti politikai realitásra.
A beszélgetés talán legfeszültebb pillanatai akkor jöttek el, amikor a belpolitikai felelősségről volt szó. Hont felvetette, hogy a politikai közeg, amelyet Orbán teremtett, mennyiben járult hozzá a közélet eldurvulásához. Orbán kitért, relativizált, de nem került el a konfrontációt. Ez ritka.
Nem sokan kérdezik meg tőle ilyen nyíltsággal: „Ön szerint tényleg normális, ami ebben az országban történik a közbeszédben?”
Az interjú nem hozott áttörő újdonságot Orbán gondolkodásában, de hozott valami sokkal fontosabbat: a lehetőséget a kritikus párbeszédre.
Hont András nem a miniszterelnök pozícióját támadta, hanem a retorika mögött húzódó ellentmondásokat firtatta. Nem volt barátságos, de nem is ellenséges. Inkább egy olyan beszélgetőpartner, aki nem fél attól, hogy szembemenjen az ország első emberével – érvekkel, iróniával, időnkénti nyersességgel.
Ez az interjú nemcsak Orbánról szólt, hanem a magyar nyilvánosságról is.
Arról, hogy van-e még tere annak a fajta beszélgetésnek, ahol nem az erősebb győz, hanem ahol a szavaknak súlya van, a kérdés nem alákérdezés, és a válasz nem propaganda. Ha valamiért emlékezetes marad ez az interjú, akkor ezért. Mert emlékeztetett arra, milyen is lehetne a közélet, ha nem a lojalitás vagy a gyűlölet, hanem az érvek döntenének.