A vendéglátásban és turizmusban minden korábbinál több diákot foglalkoztathatnak idén nyáron, de megjelent az igény a munkát vállaló tanulók iránt a magán-egészségügyi szolgáltatók részéről is. A Work Force HR szolgáltatóhoz tartozó Job Force Iskolaszövetkezet az idén várható nagyobb kereslet minél gördülékenyebb kiszolgálása érdekében digitalizálta az adminisztrációt, így akár egy napon belül munkába állhatnak a fiatalok.
A koronavírus-járvány és a nyomában járó gazdasági bizonytalanság éreztette hatását minden atipikus foglalkoztatási forma esetében, nem volt ez alól kivétel a diákmunka sem. Különösen a tavaly tavaszi első hullámban esett vissza a kereslet a diákmunka iránt, majd a nyári felfutást követően a másik fontos időszakban, a karácsony előtti hetekben már a második hullám miatt volt kisebb igény a fiatalok munkájára. Az idén azonban 2020-hoz képest már jóval nagyobb lehet az érdeklődés a vállalkozások részéről a diákmunkára, és olyan feladatkörökben is kipróbálhatják majd magukat a fiatalok, amelyekben korábban nem volt jellemző, hogy bevetették volna őket.
(Fotó: Pixabay/nastya_gepp / 833)
„Már most látszik a megkeresésekből, hogy egyre több az érdeklődő partner, aki a nyáron diákok foglalkoztatását tervezi. A felfutó kereslet pedig találkozik a kínálattal, mert tapasztalataink szerint a tanulók részéről is nagy az igény, hogy ismét munkába állhassanak, különösen azok körében, akik részben, vagy akár teljes egészében maguk fedezik a kiadásaikat. Az elmúlt évben nagyon súlyos helyzetbe került vendéglátásból, turizmusból, rendezvényszervezésből sok szakember kényszerűségből távozott, hogy el tudja tartani a családját és a piaci visszajelzések alapján vagy lehetetlen, vagy nagyon nehéz visszacsábítani őket. Az ő pótlásuk érdekében fokozottan számítanak az ezekben az ágazatokban működő vállalkozások a diákmunkára olyan munkakörökben is, amikre korábban nem, vagy nagyon ritkán volt csak példa. Így londinerként, szállodai adminisztrátorként, szobalányként, szakácssegédként is egyre több tanuló helyezkedhet el idén” – vázolta a helyzetet Papp Nóra, a Work Force HR szolgáltatóhoz tartozó Job Force Iskolaszövetkezet üzletágvezetője.
Az elmúlt egy évben nagyon népszerűek voltak a diákok körében az otthonról végezhető szellemi munkák, közülük is kiemelkedtek a gyakornoki pozíciók. Az iskolaszövetkezeti tagok jelentős hányadát a Z generációs – 1995 és 2010 között született – diákok adják, az esetükben pedig a mindennapok része az új technológiai eszközök és megoldások használata. Így ők gyorsan, és könnyen tudtak alkalmazkodni a munka világába berobbanó home office-hoz. „A tapasztalatok szerint a szabadidő eltöltési lehetőségek beszűkülése miatt sok esetben többet is dolgoztak az egyébként szokásos átlagos óraszámoknál. A foglalkoztatói oldalról is megnövekedett a szellemi pozíciók kínálata, amihez nagyban hozzájárult a telekommunikációs szolgáltatások iránti és az online kereskedelemben tapasztalható kiugró igény. Ami még újdonság, hogy a magán-egészségügyi szolgáltatók is beléptek a diákmunkát igénylők körébe. Jellemzően a COVID-járvány okozta megnövekedett adminisztrációs terhek enyhítésére kértek segítséget, illetve a szakirányú tanulmányokat folytató diákok tesztelésben való részvételéhez” – mondta el Papp Nóra.
A Job Force a diákok életstílusához és igényeihez alkalmazkodva, illetve a szolgáltatási színvonal emelése érdekében digitalizálta az adminisztrációs folyamatait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tanulók elektronikus aláírással szerződhetnek az iskolaszövetkezettel, ami jelentősen megkönnyíti, leegyszerűsíti és felgyorsítja az alkalmazásuk folyamatát. Papp Nóra szerint ezzel a fejlesztéssel – ami a hazai iskolaszövetkezetek között egyedinek számít – elérhető, hogy a diákok akár egy nap alatt munkába állhassanak, ami lehetőséget kínál a Job Force vállalati partnerei számára, hogy még gyorsabban alkalmazkodjanak a változó piaci körülményekhez.
Ahogy nő azok száma, akik már megkapták a COVID elleni védőoltást fokozatosan nyit az ország is, egyre többen térnek vissza az irodákba, a fél éve zárva tartó szállodák is újra kinyithatnak és teljes kapacitással működhetnek. A nyitás előtt komoly feladatot jelent az épületek gépészeti átvizsgálása, illetve az új munkarend kialakítása, amiben ma már intelligens megoldások támogatják a vállalkozásokat, az épületüzemeltetőket.
Míg a 21. század elején még 30 négyzetméter körül volt az egy főre jutó átlagos irodaterület, addig az elmúlt években már csak 7-14 négyzetméter között változott, ugyanakkor a múlt évben ismét nőtt ez az érték, és valamivel átlépte a 18 négyzetmétert. A JLL Research adatai ugyan az Egyesült Államokra vonatkoznak, de jól érzékeltetik, hogy milyen változásokat hozott az elmúlt két évtizedben az egyterű irodák térhódítása, majd a múlt évben a COVID-járvány kirobbanása. A JLL elemzése szerint a járvány miatti óvintézkedések keretében a vállalkozások azzal számolnak, hogy átlagosan legalább 50 százalékkal kel növelni az egy főre jutó irodaterületet. Azonban még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy összességében nagyobb irodákra lenne szükség, hiszen az elmúlt közel egy év tökéletesen megmutatta, hogy a home office sokkal működőképesebb, mint azt a legtöbben eddig gondolták.
Világszerte és itthon is a legtöbb irodába az elmúlt nagyjából egy évben korlátozásokkal – például kvótarendszerben – járhattak be a munkavállalók, és a járvány elmúltával a várhatóan a korábbinál jóval nagyobb mértékű otthoni munkavégzés miatt az irodahasználat tervezésében célszerű lesz egy sokkal dinamikusabb megközelítést alkalmazni. A fix irodai helyek eltűnésével egy megfelelő menedzsment rendszerre lesz szükség, ami például különböző üzleti vagy csapatépítési szempontok alapján osztja majd ki az adott napon bent dolgozóknak a munkaállomásokat.
„Az EcoStruxure Workplace Advisor megoldásunkban olyan digitális szolgáltatásokat kínálunk az épületüzemeltetők számára, amelyek támogatják az okos munkahelyek létrehozását. A rendszer segít az irodaterület optimális kihasználásában, javítja az ott dolgozók komfortérzetét, ezáltal jobb munkavállalói élményt kínál, növeli a hatékonyságot, illetve csökkenti a létesítmény üzemeltetési költségeit. A hatékonyabb energiagazdálkodás mellett a megoldás fő előnye abban rejlik, hogy sokkal jobb lesz az adott irodaház kihasználtsága” – mutatott rá Racsek Dániel, a Schneider Electric EcoStruxure üzletfejlesztési és értékesítési igazgatója.
A Workplace Advisor és a beléptetőrendszerek integrálása pedig lehetővé teszi, hogy az üzemeltetők pontosan tudják, hogy egy bizonyos pillanatban mennyien tartózkodnak a létesítményben, ami rendkívül fontos vészhelyzet esetében, de komoly előnyt jelent például akkor, ha kiderül, fertőzött személy járt az épületben, hiszen megkönnyíti a kontaktkutatást.
Míg az irodaházak rendszerei, ha nem is feltétlenül teljes kapacitással, de az elmúlt hónapokban is működtek, és voltak emberek az épületekben, addig a COVID-járvány miatt a hazai szállodák fél évig üresen álltak. Ezeknél a létesítményeknél is komoly előkészületeket igényel, hogy ismét vendégeket fogadhassanak. „A szállodák esetében mindenképpen figyelembe kell venni, hogy lehetnek olyan elemek, amelyek meghibásodtak, vagy nem kellő hatékonysággal indulnak újra a hosszú leállást követően. Ez a gyakorlatban azt eredményezheti, hogy a nyitást követően akár még hetekig jöhetnek elő folyamatosan a különböző rendszerhibák. Természetesen manuálisan is lehet ellenőrizni a rendszert, azonban például a Schneider Electric EcoStruxure Building Advisor segítségével, ha rendelkezésre állnak adatok az épületről, gyorsan és automatikusan ki lehet szűrni a meghibásodásokat. A rendszer gyártófüggetlen, így nem korlátozza le a használatóságát, hogy melyik cég szállította a szálloda épületautomatikai megoldásait” – tette hozzá Veller Tamás épületautomatizálási mérnök, a Schneider Electric termékmenedzsere.
A rejtett hibák felderítése mellett a vállalat megoldásai komoly spórolást is hozhatnak a hotelek üzemeltetésében. A Schneider Electric EcoStruxure megoldásainak alkalmazásával a szállodák a fűtésre-hűtésre fordított energiamennyiség 32 százalékát takaríthatják meg, a villamosenergia-költségeiket pedig akár 10 százalékkal is csökkenthetik. Az EcoStruxure Power használatával emellett a teljes életciklust figyelembe véve az üzemeltetési költségek jelentősen csökkenhetnek.
Fontos a fenntarthatóság és az autó megbízhatósága, korunk előrehaladtával a világosabb színeket kedveljük, vezetés közben sokat káromkodunk és szeretünk nevet adni az autónknak – derült ki az FCA Central and Eastern Europe több mint 1500 fős felméréséből, amelyet a hazai autóvásárlási és -használati szokásokról készítettek. Az eredményeket szakértők kommentálják.
A kutatás a klasszikus kérdéseken túl, mint például az autóvásárlási szempontok, olyan területeket is vizsgált, amelyek nem, vagy ritkán olvashatóak, mindazonáltal érdekesek: fontos szempont-e a fenntarthatóság, szoktunk-e nevet adni a gépjárművünknek, melyik a kedvenc autó színünk, és ez függ-e például a beosztásunktól? Mennyire szoktunk káromkodni, illetve mi a helyzet a nőket érintő sztereotípiákkal?
(Fotó: Leskó Tamás)
A válaszadók 91%-ának a megbízhatóság a legfontosabb egy autónál. A sztereotípiákra alapozva azt gondolnánk, hogy a nőknek inkább a külcsín és a belső dizájn a fontos egy autónál, míg a férfiaknak inkább a praktikum és a fogyasztás, azonban a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nőknek és a férfiaknak is egyaránt a megbízhatóság az elsődleges szempont. A nők többségének (73%) a megbízhatóság után a fogyasztás a legfontosabb feltétel. A férfiak közel felének számít az autó márkája, míg a női sofőrök harmada tulajdonít csak jelentőséget ennek. A fiatal és az idősebb közép- és felsővezetőknél a megbízhatóság mellett kiemelten fontos még a praktikum, a méret és a forma, míg a beosztott szellemi és fizikai munkát végzők körében, nem meglepő módon, hangsúlyosabb az ár és a fogyasztás.
Vidéken és a nőknek fontosabb a fenntarthatóság?
A kutatás a fenntarthatóság témájára is kitért. A válaszadók 88%-ának fontos a környezetvédelem, mindössze 12% válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy fontosnak tartja-e a fenntarthatóságot vagy a környezetvédelmi szempontokat egy autó vásárlásakor. Városi és vidéki viszonylatokat nézve, a fővárosban élő nők 88%-ának, a férfiak 78%-ának fontos szempont autóvásárláskor a fenntarthatóság. Hasonlóan a budapestiekhez, a vidéken élők is környezettudatosak, sőt, a vidéki városokban és falvakban élő nők 94%-ának, a férfiak 86%-ának lényeges a fenntarthatóság, ha autóvásárlásról van szó. „Tapasztalataink alapján az autóvásárlók a megbízhatóság mellett egyre inkább a fenntarthatóságot keresik, ez nagy változás a 10 évvel korábbi állapothoz képest” – mondja Krupp Tünde, az FCA Central and Eastern Europe regionális marketingmenedzsere.
A fiatalok sötétebb, az idősebbek inkább a világosabb színeket kedvelik
A fiatalabb nők 42%-a, a fiatalabb férfiak 41%-a leginkább a sötét színekre voksol. Összességében elmondható, hogy a fiatalabb korosztály leginkább a sötét autószíneket kedveli, az idősebbeknek azonban mások a preferenciái. Az idősebb nők és férfiak között nagyon népszerű a piros, fehér és szürke, valamint a natúr színek is. A válaszadók közel fele leginkább utánaolvas, körbekérdez, ha autóvásárlásra kerül a sor, közel harmada hozzáértő családtagtól kér segítséget, minden ötödik pedig egyedül vásárol.
Nem szeretünk autóban enni, káromkodni annál inkább
A válaszadók csak kis százaléka (7%) tart nassolnivalót a kocsiban, sőt, a sofőrök több mint fele (54%) soha nem is eszik az autójában. A kutatás kitért arra is, hogy a sofőrök szoktak-e vezetés közben káromkodni: a budapesti és vidéki nagyvárosi férfiak mintegy háromnegyede gyakrabban vagy ritkábban, de szokott káromkodni, és a nők között is nagyon hasonló az arány. Érdekesség, hogy a kistelepüléseken élő férfiak közel harmada, a nőknek pedig kevéssel több mint harmada nem használ csúnya szavakat vezetés közben.
A kutatásból jól látszik, hogy ahogy öregszünk, annál kevesebbet káromkodunk. A fiatalabb korosztály 43%-a gyakran, míg az idősebbek mindössze 16%-a káromkodik rendszeresen a volán mögött. Ugyanakkor a fiatalabb vezetőknek csupán 12%-a, míg az idősebb sofőröknek 29%-a egyáltalán nem szokott káromkodni. „A fiatalok káromkodása gyakoribb, aminek azért az erőfitogtatás az elsődleges motivációja. Gyakran tapasztalható, hogy a férfiasság kifejezésére is ezt a módszert alkalmazzák, szinte kötőszóként. Gyorsan célba érni, hamar megoldani, a fiatal vezetőknél gyakoribb ez az elgondolás. A kor előrehaladtával a vezetés tekintetében is nő a türelem. Az elfogadás – mint tény – az idősödő személyiségben bölcsen előtérbe kerül” – mondja Timár Zita, pszichológus.
A férfiak többsége nem ad nevet az autójának, 30%-uk viszont szereti elnevezni a gépjárművét. A nők körében nagyon megoszló volt ez a kérdés, csak 53-47-re maradtak alul a névadók. Kiderült az is, hogy a nők kevésbé szeretnek egyedül tankolni, mint a férfiak. A férfiak 89%-a nem kéri a benzinkutas segítségét a kútnál, a nőknek viszont csak 61%-a tölti maga az üzemanyagot.
Dőlnek-e a sztereotípiák?
A kutatás azt is vizsgálta, hogy a sofőrök szerint jogosak-e a női vezetőkről szóló negatív kommentek. A férfiak 71%-a szerint néha van bennük valami, de a férfiak is bénáznak, 25% szerint ez csak sztereotípia, és mindössze 4% gondolja jogosnak. A nők 56%-a szerint néha jogos, de azért a férfiakra is gyakran igaz, 43% szerint sztereotípia, 1% szerint pedig abszolút jogos.
„A nőkről alkotott negatív vélemény sztereotípiaként alakult ki, ami összeköthető azzal, hogy sokáig inkább csak a férfiak vezettek, nem tartották nőies dolognak az autóvezetést. A nehezebb helyzetekben a férfiak jobban helyt álltak. Az egyenlőség elve segítette ezt átírni, hiszen az egyre több vállalás a vezetés kapcsán fokozatosan elismertté tette a nők közlekedésben való szerepét” – mondja Timár Zita, pszichológus.
(A kutatás 1510 fős, a teljes magyar lakosság tekintetében nem reprezentatív, online lekérdezéssel készült a Google Form online kérdőíves rendszer segítségével. A válaszadók 29%-a vidéki kisvárosban, községben, 27%-a megyei jogú városban, 19%-a Budapesten, 15%-a falun, 10%-a pedig vidéki nagyvárosban él. A kitöltők 65%-a férfi, 35%-a nő. Koreloszlás szerint 62% 51 év feletti, 16% 36-50 év közötti, 16% 51-60 év közötti, 4% 26-35 év közötti, 2% pedig 17-25 közötti életkorú személy.)
Algákban termelődő fényérzékeny fehérjék segítségével sikerült részlegesen visszaadni egy korábban teljesen vak férfi látását. A Bretagne-ban élő páciensnél, akinek személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra, úgynevezett optogenetikai terápiát alkalmaztak a párizsi Látás Intézet szakemberei – írja a BBC News.
A férfinál retinitis pigmentosát – festékes szemideghártya-gyulladást – diagnosztizáltak 40 évvel ezelőtt. Ez a betegség több mint kétmillió embert érint világszerte és bár a teljes megvakulás ritka, a férfi elvesztette a látását két évtizeddel ezelőtt. A terápiának köszönhetően azonban ma már képes érzékelni a fényt az egyik szemével.
(Fotó: Pixabay)
A szakemberek által alkalmazott módszer az algák által termelt proteinekre – a retina fényérzékenységét biztosító rodopszinok egyik alcsaládjára – épül, amelyek fény hatására megváltoztatják a viselkedésüket. A mikrobák ezek segítségével mozognak a fény felé.
A kezelés első lépése a génterápia volt. Az algáktól származó, a rodopszinok létrehozására irányuló genetikai instrukciót „átadták” a retina még megmaradt mélyen lévő rétegeiben lévő sejteknek a szem hátsó részében.
Amikor ezeket fény éri, elektromos jelet küldenek az agynak. Mivel azonban csak sárga fényre reagálnak, ezért a páciens egy speciális szemüveget visel, amely a megfelelő hullámhosszon közvetíti a való világot a szeme hátsó részébe. Hónapokba telt, mire megfelelő mennyiségű rodopszin halmozódott fel a szemben, és mire az agy megtanult egy új nyelvet a látás visszanyeréséhez.
A Nature Medicine című folyóiratban publikált eredmények szerint a páciens akkor tudta, hogy a kezelés működik, amikor az utcán sétálva észrevette, hogy látja a gyalogátkelőhely csíkjait. A férfi ma már képes megfogni és megszámolni a tárgyakat egy asztalon.
Megszüljem vagy inkább elvetessem a babát, ha kiderül, hogy nagy valószínűséggel sérülten érkezne a világra? Helyt tud-e állni a munka világában az épek között egy fogyatékkal élő? Hogy viselkedjünk egy kerekesszékessel a mindennapokban? Segítsünk? Hogy segítsünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a Kereketoldok podcastcsatorna.
Fogyi, rokkant, nyomi – hogyan illik szólítani egy kerekesszékest? Hogyan barátkozik meg a testével az, aki alapból tökéletlennek indul? Hol és mit dolgozik egy fogyatékkal élő? Az április elején indult Kereketoldok podcastcsatorna az ilyen és ehhez hasonló izgalmas és érdekes témákat járja körbe. A beszélgetéssorozat elindítója és hangja Kis Adrienn szerkesztő-újságíró, aki maga is kerekesszékben él.
(Fotó: Pixabay/Zozz)
A hiánypótló kezdeményezés célja nem más, mint hogy közelebb hozza a fogyatékkal élőket az épekhez azáltal, hogy olyan kérdéseket és témákat boncolgat, amelyekről szívesen beszélgetnénk, de vagy nem merünk, vagy nem tudjuk, hogyan is közelítsük meg az adott szituációt.
„Vannak olyan témák, amiket nagyon bátortalanul, ezáltal pedig felszínesen közelítünk meg a közbeszédben, pedig szerintem sokkal előremutatóbb, ha egyszerűen csak megmutatjuk a maga valójában. Persze, ehhez kérdezni is kell, de bizonyos helyzetekben ettől is tart a többségi társadalom. Ilyen például a fogyatékosság is, amit mindig igyekszünk óvatosan tálalni, de annyira próbáljuk nem megbántani a másikat, hogy a végén abból lesz a baj, mert elmegyünk egymás mellett, és éppen a legfontosabbat felejtjük el: beszélgetni! Podcastepizódjaimban beszélgetőtársaim segítségével és a saját életemen keresztül szeretném megmutatni, hogy milyen helyzetek, kérdések, problémák vagy éppen vicces szituációk merülhetnek fel, ha az ember egy kicsit másképp, esetemben például egy (pink) kerekesszékben éli az életét. Hiszek abban, hogy ezek a beszélgetések segítenek lazábban, elfogadóbban, nyitottabban állni azokhoz az emberekhez, akik első ránézésre jó nagy hendikeppel rendelkeznek – másodikra pedig kiderül, hogy ők is ugyanolyan átlagemberek, mint aki két lábon jár” – meséli Kis Adrienn, a Kereketoldok podcast megálmodója és elindítója.
A leukémia ugyan továbbra is nagyon súlyos, de az esetek többségében már nem halálos diagnózis a gyerekek számára. A Gyermekgyógyítók csapata, amely ma már az ország 8 kórházában gyógyítja a rákbeteg gyermekeket, idén 50 éves.
A Magyar Gyermekonkológia Hálózat – vagy ahogy sokan ismerik őket, a Gyermekgyógyítók – az ország egyik legrégebben működő, gyermekek gyógyításával foglalkozó közhasznú civil szervezete.
(Egységes elvek alapján és egységes színvonalon folyik a gyógyító munka az ország minden pontján)
Ma már minden leukémiás gyermeknek nagy esélye van a gyógyulásra
A hatvanas, hetvenes években 10-15%-os túlélési eséllyel az esetek nagy százalékában halálos diagnózist jelentett a gyermekeknél a leukémia. Ez az arány mára megfordult, ma a leukémiával diagnosztizált gyermekek 80-85%-a meggyógyul. A szervezett munka, a támogatások, valamint a felajánlott szja 1%-ok közvetlenül a gyógyításra fordítása meghozta eredményét:akár Budapesten, Debrecenben, Szombathelyen, Miskolcon vagy Pécsett kerül be egy-egy beteg gyermek a kórházba, gyógyítása azonos elvek alapján, országos, sőt, szükség esetén nemzetközi együttműködés keretein belül történik.
„50 évvel ezelőtt három alapelvet fektettünk le, amit azóta is követünk. Egyforma színvonalú ellátást nyújtunk függetlenül attól, hogy az ország melyik pontján gyógyul a gyermek. Fontosnak tartjuk azt is, hogy mi, Gyermekgyógyítók tanuljunk egymástól, egységes elveket kövessünk. Végezetül folyamatosan értékeljük egymás és saját munkánkat, hogy tovább fejlődhessen a gyógyító munka a gyermekek érdekében” – emeli ki Dr. Kriván Gergely, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat elnöke.
Várják a „Gyermekgyógyultak” jelentkezését
(„Az összefogás meghozta eredményét a gyermekleukémia gyógyításában” – Dr. Kriván Gergely)
Az 50 éves jubileum alkalmából azokat a„Gyermekgyógyultakat” is keresik Facebook oldalukon, akiket az elmúlt fél évszázadban ők gyógyítottak meg. Szeretnék, ha elmesélnék a történeteiket, hogy erőt adjanak azoknak, akik előtt még hosszú út áll a gyógyulásig. Van kinek erőt adni, hiszen évente több ezer daganatos beteg gyermeket kezelnek 8 gyógyító központjuk valamelyikében – minden évben átlagosan 250 új kis beteget vesznek fel.
A Gyermekgyógyítók célja, hogy tovább növeljék a gyógyultak arányát, ehhez pedig minden segítség számít, így az is, ha a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásaiból származó bevételeik idén elérnék az 50 millió forintos álomhatárt. Ez nagy lépést jelentene számukra, hiszen egyéb fejlesztések mellett lehetőséget adna az egységes gyermekdaganat biobank létrehozására. A fejlesztés lényege, hogy a daganatokból származó minták tárolásával és vizsgálatával megtalálják a gyógymódot azokra a betegségekre, amelyek ma még nem gyógyíthatók.
A Magyar Gyermekonkológiai Hálózatról
Az 1971-ben alapított Magyar Gyermekonkológiai Hálózat az ország nyolc gyermekonkológiai kezelési centrumának munkáját fogja össze. Ha egy gyermeknél daganatos megbetegedést diagnosztizálnak, akkor e nyolc centrum egyikébe kerül, ahol ugyanazon szakértelem, nemzetközi protokoll és személyre szabott kezelés fogja nagyban megnövelni a túlélési esélyeit. A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat hozta létre és működteti a beteg gyermekek demográfiai és a kezeléssel kapcsolatos adatait tartalmazó Országos Gyermektumor Regiszter (OGYR)-t is.
