Visszakapta a nácik által elrabolt festményét, Caspar Netscher 1683-ban festett portréját egy 101 éves holland nő, aki úgy döntött, elárverezi az értékes képet, hogy a bevételből a családját segíthesse.
Charlotte Bischoff van Heemskerck, aki a második világháború idején csatlakozott a holland ellenállási mozgalomhoz, sosem adta fel a reményt, hogy a Netscher által festett, Steven Wolterst ábrázoló festményt megtalálja. A holland mester több műve látható a londoni Nemzeti Galériában – írta The Guardian brit hírportál vasárnap.
A festmény a nő gyerekkori arnhemi otthonát díszítette, apja, Joan Hendrik Smidt van Gelder gyermekorvos és kórházigazgató kedvelt darabja volt. Az orvos rejtőzködni kényszerült, miután megtagadta, hogy a náciknak engedelmeskedjen.
A festményt a megszállás után a városi Amsterdam Bankban helyezték biztonságba, de a nácik betörtek a pénzintézet kincstárába, kifosztották és lerombolták. A háború zűrzavarában az alkotás nyom nélkül eltűnt, és nem is került elő 75 évig. A londoni székhelyű, rabolt európai műkincsek felkutatásával foglalkozó bizottság (Commission for Looted Art in Europe,) nyomozása megállapította, hogy a kép egy düsseldorfi galériában bukkant fel az 1950-es évek közepén, majd 1969-ben Amszterdamban elárverezték. 1971-ben egy német magángyűjtő tulajdonába került, vele tárgyaltak, míg 2021-ben a festényt vissza nem adhatták Bischoff van Heemskercknek.
“Lenyűgözött” – mondta a nő a Guardiannek, amikor felidézte, milyen volt megpillantani a képet. A nő édesapja 1969-ben halt meg. “Nagyon boldoggá tette volna, ha viszontláthatta volna” – tette hozzá.
Azonban miután hat hónapig őrizte az alkotást, átadta a londoni Sotheby’s aukciósháznak, amely július 6-án elárverezi. A leütési árat 30 ezer és 50 ezer font (14 millió és 23,3 millió forint) közé teszik előzetesen. “Öt testvérem van, nekik összesen húsz gyerekük, akik nagyon aranyosak. Sosem éreztem, hogy a festmény az enyém lenne. A családunké” – magyarázta. (Fotó: Wikipédia)
Hollókőn pünkösdkor nyílt meg újra a felújítás miatt csaknem két éve bezárt vár. Vasárnap és hétfőn várnapokat rendeznek a Nógrád megyei faluban, ahol megelevenednek a régi pünkösdi népszokások, és az ófalu ismét ünnepi díszbe öltözik – tájékoztatta az állami hírszolgálatot (MTI) a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.
Kelecsényi Péter kiemelte: pünkösd a húsvét és a karácsony mellett a kereszténység legnagyobb ünnepe, nagy becsben tartják a mélyen katolikus palócok is, és a húsvét mellett erre az ünnepre készülnek legjobban hollókőiek is.
Pünkösdkor megelevenednek a régi népszokások, az asszonyok felveszik legszebb viseleteiket, a fiúk pedig kiülnek a templomkertbe, hogy kiválasszák a maguknak való párt, és Hollókő is megválasztja saját pünkösdi királyát.
Kelecsényi Péter hozzátette: Hollókőn jól megél együtt a palóc népi kultúra és a középkori lovagi élet. Pünkösdkor a rakott szoknyák mellett nemes urak és vitézek veszik birtokukba Hollókőt, akik bemutatják a végvári élet legizgalmasabb pillanatait.
Vasárnap az ófaluban a programok között volt pünkösdi áldásosztás, néptáncoktatás, népzenei koncert, kézműves vásár, és nevezni lehet a Hollókő Pünkösdi Királya címre is, amelynek elnyeréséhez népi ügyességi feladatokat kell a legjobban teljesíteni. A pünkösd vasárnapi ingyenes rendezvényen az ófalu udvaraiban gasztronómiai ínyencségek is várták a falu lakóit és látogatóit.
A belépővel látogatható Pünkösdi Várnapokon vasárnap és hétfőn a frissen felújított Várban Szent László Vitézei tartanak/tartottak fegyveres bemutatót, a zenészek pedig különböző időpontokban muzsikálnak a hollókői vár udvarán. Lehetőség lesz és volt kipróbálni középkori fegyvereket és felpróbálni korabeli ruhákat. (Fotók:MTI/Komka Péter)
A Bereményi kalapja c. kreatív portréfilm a legendás dalszövegíró, filmrendező és szépíró Bereményi Gézát mutatja be interjúk, új Cseh Tamás klipek, filmrészletek és archív felvételek segítségével. A Bereményi kalapja a Magyar Mozgókép Fesztiválon debütál, ahol három kategóriában – Legjobb egészestés dokumentumfilm, Legjobb rendező, Legjobb vágó – is Magyar Mozgókép Díjra jelölték. A Bereményi portréfilmet Veszprém után a Margó Irodalmi Fesztivál záróeseményén is levetítik, a mozikban 2022 szeptemberétől láthatja a közönség.
Bereményi Géza egyedülálló, kultikus alakja a magyar kultúrának. Először Cseh Tamásnak írt dalszövegeivel lett országosan ismert, aztán novelláival, forgatókönyveivel, színdarabjaival, filmrendezéseivel, az utóbbi években pedig regényíróként is a legnagyobbak közé emelkedett. A Bereményi kalapja portréfilmben Tóth Barnabás kíséri és kérdezi végig Bereményit az életén. Beszélgetőtársát Bereményi, mint fiatal rendező kollégát, és mint egykori gyerekszínészét – aki tíz évesen az Eldorádó c. filmjében épp a gyerek Gézát alakította – avatja be a titkaiba.
Csejdy András kreatív producer, a film ötletgazdája elmesélte: „A nyolcvanas évek elején talált el Cseh Tamás és a Megáll az idő. Életre szóló hatást gyakoroltak rám – amikor a nyomukba eredtem, kiderült, hogy mindez a Bereményi fejében született meg. Onnantól kezdve olvastam, hallgattam, néztem mindent, amihez Bereményinek bármi köze volt. Később össze is barátkoztunk, majd amikor befejeztem a Copperfieldet, azt éreztem, hogy filmet kell csinálni a Gézáról, a Gézából, a Gézával. Mégiscsak róla, általa szól az elmúlt 50 évünk. Bereményi szereti, mi pedig büszkék vagyunk rá.“
Bereményi Géza így emlékszik: „Amikor nagy nehezen belementem, hogy forgassunk rólam egy filmet, fogalmam sem volt, hogy mire mondok igent. Azt találtam ki, hogy én színész vagyok, csinálom, amit mondanak: beszélgetek Tóth Barnával, meg majd Járai Márkkal is összehozunk valamit. Nagy élmény volt, jó fárasztó, de szerettem. Amikor megmutatták a félkész változatot, tényleg tetszett, várom, hogy újra megnézhessem és hogy mások is lássák.”
A film sok zenével, sok filmrészlettel és sok baráttal – Bagó Bertalan,Cserhalmi György, Cserna-Szabó András, Gödrös Frigyes, Jánossy Lajos, Járai Márk,Ónodi Eszter, Sőth Sándor, CanTogay – rajzolja meg Bereményi Géza portréját. A Bereményi kalapja egyik jellegzetessége az a hat videoklip, melyekben az alkotók újonnan forgatott fikciós jeleneteket kevertek össze régi híradófelvételekkel – Budapest ostroma, ’56-os harcok, balatoni hippik – és kultikus játékfilmek – Eldorádó, Megáll az idő, Csapd le csacsi, Made in Hungária – jeleneteivel. Ez nem pusztán formai játék, hanem a szöveg és a kép, a múlt és a jelen, a fikció és a valóság egymásra vetítése, ami Bereményi munkásságát, szemléletét is illusztrálja.
Papp Gábor Zsigmond rendező elmondta: „A forgatás első napjaiban volt egy kis szemérmesség és távolságtartás Gézában. A jég akkor tört meg, amikor az Illegalitásban c. szám klipjében egy kommunista kádert kellett alakítania, akkor teljesen felvillanyozódott. Amikor pedig Járai Márkkal – a Halott Pénz énekes-gitárosával – dalt komponáltak Bereményi konyhájában, akkor konkrétan belecsöppentünk a varázslatba: láttuk, hallottuk, ahogy megszületik egy Bereményi-dal, pont úgy, mint ötven évvel ezelőtt, Cseh Tamással.”
A Bereményi kalapja rendezője Papp Gábor Zsigmond, producere Herner Dániel, kreatív producere Csejdy András. A dokumentumfilmet Lovasi Zoltán fényképezte, vágója Bartos Bence, a zeneszerzői Cseh Tamás, Darvas Ferenc és Járai Márk.
A dokumentumfilm szereplői Bereményi Géza, Tóth Barna, Járai Márk, Cserhalmi György, Gödrös Frigyes, CanTogay, Jánossy Lajos, Bagó Bertalan, Sőth Sándor, Cserna-Szabó András és Ónodi Eszter.
A Bereményi kalapja a Nemzeti Filmintézet, a Filmarchívum, az MTVA, az Origo Film Group és a Hungaroton támogatásával valósult meg, gyártója a Filmworks Kft. A dokumentumfilm 2022 szeptemberében kerül a magyar mozikba.
Május 21-én szombaton a Múzeumi Világnap alkalmából rendezett Múzeumok Majálisán adták át Az Év Múzeuma 2022 díjait a Múzeumkertben. Az elismerést idén a nagy múzeumok kategóriájában a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, a kis múzeumok közül pedig a bajai Türr István Múzeum érdemelte ki.
Az okleveleket és a díjakat dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnöke, L. Simon László, a házigazda Nemzeti Múzeum főigazgatója, Krucsainé Herter Anikó, az EMMI kulturális fejlesztésekért és finanszírozásért felelős helyettes államtitkára, valamint az együttműködő múzeumszakmai szervezetek és a szponzorok képviselői adták át.
(A díjazottak)
(A fődíjasok)
Az Év Múzeuma díjat a Pulszky Társaság, a múzeumi szakma képviseletében 1996-ban alapította, amivel a szakterület kiemelkedő intézményeit díjazza. Az Év Múzeuma díjat olyan muzeális intézmények kaphatják meg, amelyek a stratégiai alapú fejlesztéseiknek köszönhetően innovatív, előremutató megoldásokat tudtak megvalósítani, amelyekkel jelentős eredményeket értek el az elmúlt egy évben.
A múzeumokat kilenc tagú bizottság értékelte, a bizottság felkért tagjai idén: dr. Bereczki Ibolya, mint a díj bizottságának elnöke, dr. Mészáros Balázs, dr. Ringer István, Heilauf Zsuzsanna, dr. Vicze Magdolna és Kónya Béla a Pulszky Társaság képviseletében, továbbá dr. Kemecsi Lajos, az OKSZ – Országos Közgyűjtemények Szövetségének, dr. Végh Katalin, a MVMSZ – Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének, és Molnárné Aczél Eszter, az ICOM Magyarország képviseletében. Az értékelés során a bizottság a múzeumok fejlődését számos szempont alapján vizsgálta, melyek: a megújulás, a gyűjteménymenedzsment, az ismeretátadás és hozzáférés, a szolgáltatások, a társadalmi felelősségvállalás voltak.
Ezen szempontok figyelembevételével, a bizottság döntése alapján az Év Múzeuma 2022 díj nyertese a nagy múzeumok kategóriájában a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum lett. Az intézmény a figyelemreméltó nagyszabású múzeumfejlesztési eredményeiért, a látványos, szakmailag megalapozott új állandó kiállításáért, színvonalas kiadványaiért és a határon túli szakmai kapcsolatok példaértékű ápolásáért kapta az elismerést.
(A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum)
A kis múzeumok kategóriájában a bizottság döntése alapján a bajai Türr István Múzeum lett Az Év Múzeuma 2022-ben, az intézménynek a céltudatos stratégia mentén kialakított korszerű, a kor kihívásaihoz igazodó és folyamatosan megújuló szakmai tevékenységéért, az átfogó szervezetfejlesztésért, a társadalmi felelőségvállalásáért és a régiófejlesztő, támogató szerepéért.
A fődíjak mellett kiosztották a múzeumszakmai szervezetek különdíjait is. Az Országos Közgyűjtemények Szövetsége különdíjában a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum részesült. A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége különdíját pedig a Kállay Gyűjtemény kapta. Idén az ICOM Magyarország különdíját az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménynek érdemelte ki.
A fődíjak támogatói a MúzeumDigitár és a Pazirik Kft. voltak, akik digitális szolgáltatások biztosításával segítik elő, hogy a nyertesek új, a virtuális térben megjeleníthető múzeumi tartalmakat hozhassanak létre és tegyenek minél szélesebb körben hozzáférhetővé. A Magyar Múzeumok Online az elmúlt időszakban cikksorozatában mutatta be a díjakra esélyeseket.
A különleges írói stílussal rendelkező, kissé titokzatos Bucsi Mariann írónőt egy rendhagyó interjú keretén belül kérdezte több ismert és elismert ember, így közelebbről is megismerhetjük hazánk egyik feltörekvő szerzőjének életét.
A tavaly debütált, nagysikerű Ébredés regény írója a görög Thassos szigetén él, és alkot. A közelmúltban jelent meg Érintés címmel második kötete, amely azonnal belopta magát az olvasók szívébe.
(Bucsi Mariann)
Gurubi Ágnes, a nemzetközi sikereket elért Szív utca szerzője:
Ha jól tudom, nem írónak készültél. Mi volt az az esemény, fordulat, ami végül az írói pályára „kényszerített”?
Egy idősek otthonában kezdtem a pályafutásomat, majd nagyon hosszú ideig a versenyszférában dolgoztam. Már régóta írok, de sokáig csak magamnak jegyeztem le a szerzeményeimet. Egyre több ember sorsa érintett meg, akiknek a történeteit kezdtem elraktározni. Alig egy hónappal azután, hogy a szigetre költöztünk, mintha megnyitottak volna bennem egy csapot. A rengeteg történet, ami az évek alatt elraktározódott bennem, szinte „követelte”, hogy írjam le. Egy év leforgása alatt több, mint száz novellát írtam meg, közben pedig megérett bennem Ninett története, és elkészült az első regényem, az Ébredés, majd nem sokkal később az Érintés című novelláskötet. Az íróvá válás folyamatának az elején járok, mert még mindig elképesztő mennyiségű történet van bennem, jelenleg is két regényen és több tucat novellán dolgozom.
Zoltán Erika, énekesnő: Miért Thassos?
Lassan három éve, hogy eldöntöttük, hogy az embert próbáló menedzserpörgés után megpróbálunk regenerálódni, megállunk egy kicsit. Egyetlen feltételt szabtunk magunknak, hogy tengerparton éljünk. A Google-keresőbe beírtam, hogy „tengerparti ház eladó egész Európa”, és megtetszett egy ház Thassoson. Bevallom, előtte nem is hallottunk erről a helyről. Ez december 21-én történt, 25-én pedig autóba ültünk és eljöttünk megnézni. Már amikor a kompon álltunk, és néztem a szigetet, éreztem, hogy megtaláltuk a tökéletes helyet. Fél év alatt elrendeztük a dolgainkat, és ideköltöztünk.
Talán irigykedve gondolunk arra, aki a mindennapjait egy csodálatos szigeten tölti, amit megértek, mert nekem ez a sziget amellett, hogy alkotói paradicsom, egyfajta szerelem is. Különleges világ ez, hiszen nyáron vannak turisták, nagy a zsizsegés, de a szezonon kívül összesen hat ember él itt. A szigeten nincsenek bulizós helyek, bevásárlóközpontok, mozi vagy színház. Itt tenger van, fák, hegyek, delfinek, madarak és megnyugtató, puha csend. Itt együtt él az ember a természettel. Az itt lakók befogadóak és segítőkészek, ami fontos is, hiszen itt tényleg egymásra vagyunk utalva.
Palotás Petra, 16 kötetes szerző:
Milyen számodra az ideális közeg az íráshoz? Gondolok itt a helyszínre, a napszakra, kellékekre vagy akár a hangulatra.
Nagyon introvertált vagyok. Önmagában már a sziget ideális alkotóközeg, különösen a szezonon kívüli időszakban. A történeteim előbb bennem keletkeznek, és jó darabig velük vagyok, mielőtt leírom őket. Amikor azonban hozzáfogok az íráshoz, egyvégtében képes vagyok akár több, mint huszonnégy órán át is dolgozni. Csak és kizárólag tökéletes
nyugalomban tudok alkotni, ilyenformán nem egy napszakhoz ragaszkodom, csak a zavartalansághoz. Az írás nekem maga a flow, így a hangulatom mindig adott hozzá.
Lontai Léna, az elsöprő erejű Könnyező liliomok című könyv szerzője:
Honnan jönnek a történeteid? Hiteles minden, amit egyes szám első személyben írsz meg.
Különös folyamat nálam az írás. „Megjelenik” a szereplő és „elmeséli” nekem a történetét. Ez nem egyszerűen egy filmszerű élmény, hanem olyan, mintha velem történne meg. Érzékelem a környezetet, az illatokat, a hangokat, a szereplőm gondolatait és érzéseit. Aztán nincs más dolgom, mint leírni.
Talán azért van ez így, mert hosszú idő óta érlelődnek bennem ezek a történetek. Az elszenvedett gyerekkori – majd később az ebből fakadó felnőttkori – súlyos traumák az empátia irányába tereltek. Talán túlságosan is empatikus vagyok, ami régebben nehézségeket okozott, de mára megtanultam, hogy a megfelelő mederbe terelve ez egy égi ajándék.
Pelesz Alexandra, 4 kötetes szerző:
Az írásaidnak milyen arányban van valóságalapja – akár a saját életedből, akár a környezetedéből? Az igaz történeten alapuló novellából van több vagy a fikcióból?
A legtöbb írásom alapja valós történet. Természetesen úgy írom meg ezeket, hogy a személy kilétére ne derüljön fény. Sokszor több ember megélése hoz létre egy karaktert. Miután ezek a történetek megérnek bennem, addig dolgozom velük, amíg úgy tudom közölni, hogy sok hasonló helyzetben lévő ember is kaphasson általa. A kérdésed egyébként elgondolkodtatott, hogy van-e olyan írásom, amelynél nem a valóságból merítettem ihletet, és azt hiszem, nincsen. Van, hogy egy mondat vagy két ember közti mozzanat indítja el bennem a sztorit, és van, amikor egy egész emberöltőnyi élet.
Takács Nóra, műsorvezető, a Hogyan legyek jó nő oldal alapítója:
Mivel töltődsz fel, amikor elkészül egy-egy könyved?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy miközben írok, töltődöm is. Többféle kikapcsolódás van, ami sokat tud adni nekem, és szükséges is ezek váltakozása. Ami igazán feltölt az a természet, akár csendes szemlélőként, akár valamilyen aktivitás formájában. Mindennap minimum 12 kilométert gyalogolok, és a tánc, valamint az olvasás is része a mindennapjaimnak. Igazi könyvmoly vagyok. De ki tud kapcsolni a főzés, a sütés, a takarítás, és fontos része az életemnek a meditáció is, ami szintén sokat ad nekem.
Borsa Brown, 23 kötetes szerző:
Ha csak egyetlen dolgot változtathatnál meg a világban, mi lenne az?
Hogy a szeretet legyen az alapállapot, hogy az emberek a szeretet erejével, az ártani nem akarás szándékával és empátiával élhessenek. Azt szoktam mondani, hogyha minden egyes ember minden tette előtt feltenné magának azt az egy kérdést: „Ezzel a cselekedetemmel egyetlen érző lénynek sem ártok?”, és csak abban az esetben cselekedne, ha a válasz „nem”, akkor a világ sokkal jobb hely lenne. Nem elfeledve, hogy mi magunk is érző lények vagyunk.
Mimi Taylor, írónő, a NewLine kiadó alapítója:
Két különböző típusú köteted jelent meg, az egyik egy regény, a másik novellás kötet, de mindkettőben nagy hangsúlyt fektetsz az érzelmekre, emberi kapcsolatokra. Mi a célod a történeteiddel?
Minden megérint, ami emberekkel, élethelyzetekkel kapcsolatos. Azt hiszem, sokkal több közös van bennünk, mint különbözőség, és mennyivel jobb lenne, ha erre összpontosítanánk.
Mindannyian törekszünk a boldogságra, az egészségre, arra, hogy jól megoldjuk az élet kihívásait, mert fontos szeretni és szeretve lenni. Nyilván különféle utakon igyekszünk ezt megvalósítani. Vannak, akik például csak veszekedéssel, egymást bántva tudnak kapcsolódni másokhoz, de én szeretnék mutatni más lehetőségeket is. Az írásaim által széles érzelmi skálát járok be, és remélem, hogy ez másoknak segít az érzések megismerésében, kezelésében. Sokszor gondolom úgy, hogy kicsit olyanok vagyunk ebben a rohanó világban, mint akiknek újra kellene tanulniuk érezni.
Az írásaimon keresztül, legyen az novella vagy regény, üzenetet szeretnék közvetíteni, felhívni a figyelmet olyan fontos kérdésekre, mint például a családon belüli erőszak és ennek következményei, megoldást mutatni, reményt adni, más írásaimmal pedig szép perceket és valós érzéseket kívánok nyújtani az olvasóim számára. Az érzést, hogy újra kezükbe akarják venni a könyvet, hogy egy-egy gondolatot bejelöljenek, újra és újra olvassák, és töltődjenek a szavak által, hogy érezzék, kaptak valamit, ami fontos számukra.
Május 21-én a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében adják át első alkalommal a Pécsi Ildikó Emlékdíjat. Az elismerést a múlt évben L. Péterfi Csaba és a Pécsi Ildikó Színtársulat hozta létre a 2020. december 5-én elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Gödöllő díszpolgára emlékének ápolására.
A díjat minden évben egy 70. életévét betöltött színésznő kaphatja meg a közönség szavazatai alapján. Az első alkalommal beérkezett közel negyven javaslat közül hat színésznő került a döntőbe: Béres Ilona, Fodor Zsóka, Galambos Erzsi, Halász Judit, Molnár Piroska és Pálos Zsuzsa személyére várták a közönség voksait.
A díj egy Pécsi Ildikó aláírásával ellátott üveg obeliszk, ami mellé pénzdíj és oklevél is jár. A több ezer szavazat alapján a díjat első alkalommal Halász Judit veheti át – közölte az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatával Gödöllő Város Önkormányzata.
