Elsőkönyves siker az Ébredés

Elsőkönyves siker az Ébredés

Már régóta publikáló íróknak is nagyon-nagyon nehezen sikerül, vagy egyáltalán nem is, hogy megjelenő könyvük az előrendelési sikerlistákon szerepeljen, pláne, hogy vezető helyet foglaljon el. Elsőkönyves író, aki mondhatni, „kultúrtörténelmet” írt. Interjú Bucsi Mariann írónővel és Barát Enikővel – aki B.E.Belle néven publikál és a Maraton Kiadó alapító-tulajdonosa.

Úgy tudom elsőkönyves szerzőként szinte kultúrtörténelmet írtál az Ébredés című regénnyel, ami ugyan még csak előjegyezhető, de már minden sikerlistán jegyzik.

(Bucsi Mariann)

B.M: Leírhatatlan a boldogságom, mert a regény valóban minden sikerlistán ott van. Ráadásul a Book24 előrendelési sikerlistát napok óta vezeti és mind a Bookline mind pedig a Libri előrendelési sikerlistáján minden nap egyre feljebb pozícionálódik.

Mióta írsz, milyen eddigi sikereid voltak? 

B.M.: Komolyan két éve kezdtem el írni. Egy alkotói csoportban publikáltam először novellát, és rendkívül pozitív fogadtatásra talált. Innen aztán egyik dolog követte a másikat. Egyre több csoportba hívtak meg, újságok hozták le az írásaimat és több novellám is díjazott lett különböző pályázatokon.
Nem egész egy évvel ezelőtt létrehoztam az írói oldalamat és mára több, mint háromezer követője van. Kialakult ott egy nagyon pozitív, elfogadó és befogadó közösség.
Azt gondolom, hogy lehet valaki a legjobb író, rendelkezhet nagyszerű erőforrásokkal és kapcsolatokkal, a legfontosabb mindig az Olvasó.
Az Olvasók, akik bizalmat szavaztak nekem és a regényemnek, és ez a legszebb Ajándék, amit kaptam. Nagyon szépen köszönöm!

(Az Ébredés címlapja)

Mikor született meg benned a gondolat, hogy könyvet írj (tudjuk, hogy rengeteget publikálsz novelláidból)? Mennyi idő alatt született meg? 

B.M.: A kézirat megírása körülbelül 10 hét volt, éjjel-nappal írtam. Ninett története egyszerűen kiáradt belőlem. Attól számítva, hogy a könyv megfogant bennem, pontosan kilenc hónap múlva kerül a boltok polcaira. Hozzáteszem, azért ilyen „gyorsan”, mert Enikővel (Barát Enikő) egymásra találtunk.
Az, hogy ezt a regényt megírtam, csak a munka egy része. Könyvvé a Kiadó támogatásával vált. Elmondhatatlanul sok mindent kaptam Enikőtől, aki hatalmas türelemmel és szeretettel vezetett végig az úton. Az Ő maximalizmusa és profizmusa, az, hogy az évek alatt szerzett gyakorlatát és tapasztalatát megosztotta velem tette lehetővé, hogy ez a könyv elkészült.

Enikő is és én is úgy éreztük, csak olyan könyv kerülhet ki a kezünk közül, ami képes felülmúlni az Olvasók igényét – ezért én is a lehető leggondosabban és szívvel-lélekkel dolgoztam a legapróbb részleteken is. A lektorálás után hat hétig dolgozott rajta az ország egyik legjobb és legnevesebb szerkesztője, Kalocsai Judit, akinek ezúttal is hálásan köszönöm a munkáját, nem csak azért, mert nem igazán dolgozik elsőkönyvesekkel, hanem a keze alatt vált az Ébredés könyvvé.

A csodálatos borító pedig Faniszló Ádám, – az ország egyik legjobb szakembere, aki rengeteg díjat mondhat már magáénak – és munkatársa, Bakos Fanni keze munkáját dicséri. Hiszek abban, hogy az Olvasóim a legjobb és legszebb könyvet érdemlik.

Boldogság

Boldogság

A konyhában ülök, csendben, türelmesen várom, hogy felébredjen. Nem akartam felkelteni. Olyan sokat dolgozott mostanában, érzem, mennyire fáradt. Kint már világos van, a napfény vidám táncot jár a terasz ablaküvegén. Egy kismadarat figyelek, az ablakpárkányon ugrándozik, trillázik. Nem tudom, mennyi idő telhet el, mikor végre meghallom a hálószoba felől a neszezést.

Legszívesebben azonnal elébe sietnék, de tudom, még alig van ébren. Érzem, ahogy meglódul a szívem és szaporán a bordáimnak csapódik a boldog izgatottságtól. Mindjárt megpillanthatom! Tekintetemet a nyitott ajtóra szegezem. Végre meghallom puha lépteit. Nem moccanok. Belép.

 

 

Ilyenkor még szinte alszik, mozdulatai lassúak, rutinszerűek. A konyhapulthoz sétál, kinyitja a szekrényajtót, előveszi a kis fémdobozt, kinyitja, apró kanállal megtölti az őrleménnyel a szűrőt. Fémes zajokat hallok, aztán elindítja a kávéfőzőt. Tudom, amíg a sűrű, zamatos nedűt kortyolja, addig csak csendesen ébredezik. Figyelek. Mély áhítattal nézem őt. Kócos haját, vékony karjait, a kissé elmosódott mozdulatait. Megérzem a kávé illatát. Már csak néhány perc és meg fog érinteni. Az izmaim a bőröm alá feszülnek.

Az érintései, a szavai, a közelsége, az illata – a nap fénypontjai. Legszívesebben felpattannék és odabújnék hozzá. Mégsem teszem. Türelemre intem magam, várakozom. Tudom, amint megitta a kávét az első dolga lesz, hogy rám mosolyog. Nézem, ahogy kis csészébe önti a kávét, megfordul, végre velem szembe áll. Megtámaszkodik a konyhapult szélében és csukott szemmel issza a forró italt. Már csak néhány pillanat és felébred, aztán a mosolya beragyogja a konyhát.

Szaporán verő szívembe simul egy régi emlék, amikor először megpillantottam. Összekapcsolódott a tekintetünk, mindketten tudtuk, egy életen egymás társai leszünk. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ő a legcsodálatosabb lény az egész földkerekségen. Ő a mindenem. Mindennél biztosabban tudom, azért vagyok ezen a világon, hogy őt boldoggá tegyem és én mindent meg is teszek ezért. Megérdemli. Bármit odaadok neki, érte, akár az életemet is.

Leteszi a csészét a pultra, rám emeli a tekintetét. Képtelen vagyok tovább várni, hozzásietek. Megállok mellette, a szemébe nézek. Pillantásunk összefonódik. Megöleljük egymást. A boldogságtól sírni tudnék. Magamba szívom az illatát. Felujjongnak a sejtjeim. Kezét a fejemre teszi. Megremegek.

– Jó reggelt drága kiskutyám, mindjárt felveszek valamit és kimegyünk – mondja puha hangon, miközben mellém guggol és én teljes valómmal odabújok hozzá – Szeretlek – folytatja.
Örömmel vakkantok, az orromat a nyakába fúrom. Én vagyok a világ legboldogabb lénye az egész világon.

(Forrás:Bucsi Mariann író, novellista)